Miért engedjük, hogy bántsanak?

2019.04.16.

Mi az oka, hogy engedem, hogy méltatlanul bánjanak velem? Mi az oka annak, hogy magamat is bántom? Miért sorolom magamat mindenben az utolsó helyre? Honnan van az a nézőpontom, hogy a saját igényeimet mindig a másoké mögé helyezem?

Gyermekkori traumáink kísértenek

A válaszok ezekre a kérdésekre szinte mindig a gyermekkori élményekhez vezetnek. Maga tény hogy felismered, sokat segíthet, de sajnos ettől még újra és újra beleragadhatsz téged hátráltató helyzetekbe számodra előnytelen kapcsolatokba. Az önbizalmad is ingatag lehet és esetenként szorongó és manipulálható is lehetsz. Hagyod, hogy megítéljenek és mindenáron meg akarsz felelni másoknak.

Kérheted kineziológus segítségét

Ezek látszólag különböző problémák azonban ugyanahhoz a gyökérhez vezetnek el a gyermekkori sérüléseidhez. Ha gyermekként érzelmileg elhanyagoltak elnyomtak és kihasználtak, akkor ennek a nyomait viseled felnőttként és természetesnek veszed a veled való rossz bánásmódot. Sajnos ez olyan sokunkkal történt, meg hogy egyáltalán nem tartjuk kirívónak, sőt akár átlagosnak számíthat. Beletörődni nem kell ezekbe a nehézségekbe. Önmunkával, önismeret fejlesztéssel ráláthatsz a működési mintáidra és felül is írhatod őket, ahelyett hogy automatikusan elfogadnád őket. Ehhez segítséget is kérhetsz például életvezetési tanácsadás keretében vagy kineziológus segítségével ráláthatsz a nehézségeid gyökerére.

Kutasd fel az önszabotáló mintáidat

Sokan gondolnak a gyermekkorukra, hogy az csupán a múlt és nem kell vele törődni. Ez igaz is abban az esetben, ha rendben vannak a kapcsolataid az anyagi helyzeted az érzelmi illetve egészségi állapotoddal is meg vagy elégedve. Ha az életed bármely vagy több területén elégedetlen vagy akkor érdemes felkutatni az önszabotáló minta gyökereit. Gyermekkori élményeid, traumáid hatásai akadályozhatnak abban, hogy önmagad lehess.

Az elfojtás nem vezet jóra

Te gondoltál már rá, hogy érdemes lenne többet megtudni a múltadról? A tagadás az elfojtás a menekülés eredménye súlyos testi, lelki terhekben törhet a felszínre. A szorongás a szégyen a bűntudat a megalázottság, az elfojtott tudattalan szükségletek, indulatok határozzák meg a működésünket, viselkedésünket. Amíg nem választjuk, hogy ránézünk és feloldjuk, a traumáink lenyomatait addig olyan az életünk mintha egyszerre nyomnánk az autóban féket és a gázt. Ennek többnyire az az oka, hogy attól félünk, össze kell törni a szüleink tökéletesnek képzelt képét és szembe kell nézni a valósággal.

A lelkünk nem felejt

A lelkünk nem felejt még akkor, sem ha a tudatunkból száműzzük az emlékeket. Ha gyermekként engedelmességre kényszerítettek a szüleid és kierőltették a tiszteletet és feltétel nélküli szeretetet, akkor a számos elfojtást eredményezhetett. Mára már elavult a nézőpont miszerint a gyermek engedelmességgel, tisztelettel és szeretettel köteles meghálálni a szülői gondoskodást akkor is, ha az ő igényeit figyelmen kívül hagyták.

Ne add tovább az érzelmi elhanyagoltságot

A tiszteletet a szülőnek kiérdemelni kellene kikövetelés helyett. A kényszer ellenállást generál, aminek számos elfojtás lesz a következménye. Ahhoz hogy a szülő manipulációktól és elvárásoktól mentesen elfogadó légkörben nevelje a gyermekét ezt neki magának is meg kellett (volna) kapnia. Nyilván csak azt tudjuk kirakni a batyunkból, ami benne, van. Ha a szülő érzelmileg elhanyagoltságot élt meg gyermekként, akkor ezt képes csak tovább adni.
Rajtad múlik megadod-e magadnak, amiben gyermekként hiányt szenvedtél, és hogy engeded, hogy az életöröm újra az életed része legyen.