De jó Neked!

Ebben a helyzetben, amit ez a vírus és az ezzel járó intézkedések hoztak, újra szembe találkozom a „kedvenc” témámmal. Ez persze nem általános helyzetjelentés, de előfordul…

-Aki otthon van, azt mondja, de jó annak, aki dolgozik.

-Akinek muszáj dolgoznia, azt mondja, de jó annak, aki otthon maradhat.

-Aki egyedül van otthon, azt mondja, de jó annak, aki nincs egyedül.

-Aki nincs egyedül, azt mondja, de jó annak, aki egyedül van.

-Az iskolások azt mondják, de jó lenne újra iskolába menni.

Legyünk a jelenben!

Erről az is eszembe jutott, hogy vajon miért nem tudunk mi a jelenben lenni? Miért nem találjuk az örömünket és miért gondoljuk, hogy valami, ami nincs, sokkal komfortosabb lenne számunkra?

Honnan erednek ezek a gondolataink?

Azoknál, akik gyakran panaszkodnak, vagy inkább a dolgok negatív oldalát erősítik fel magukban, ők pszichológusok szerint szép lassan elkezdik leépíteni a hippokampuszt, ami az agynak az a része, mely felel az összetett információk feldolgozásáért és a memorizálásért is.

Az agyban az idegpályák hatalmas hálózatot alkotnak.

Képzeljük el, hogy érkezik egy információ, amelyre reagálni kell. A reakció pedig legtöbb esetben a bejáratott idegpályákon keresztül realizálódik. Vagyis az idegpályák az általunk gyakran használt reakciók hatására megerősödnek, mintegy hidat képezve az inger és a megoldás, azaz az ingerület között. Minél erősebb ez a híd, annál nehezebb új megoldást találni, mert ott lesz a bejáratot út.

A negatív hozzáállás stresszt eredményez

És ezzel még nincs vége a folyamatnak. A panaszkodás, azaz a negatív hozzáállás már gondolati szinten is felszabadít a szervezetünkben kortizol hormont, ennek hatására a szervezetünk „stressz üzemmódba” kapcsol. Tehát ahányszor panaszkodik valaki ugyanabban a témában, a szervezet úgy érzékeli, mintha újra és újra átélné a helyzetet. Aki tudja, hogy milyen a stressz-reakció, (kineziológiával feloldható), az már kezdi érteni, hogy miért veszélyes ez a szervezetre.

Hogy tudunk ebből a csapdából kimászni?

Először is nagy akarattal és odafigyeléssel.

A fent felsorolt esetekben például NE azt erősítsük, hogy milyen jó másoknak. IGEN, valóban lehet olyan érzésünk, hogy szívesebben lennénk valahol máshol, hisz a lehetőségeink most igen korlátozottak. DE a saját érdekünkben keressük meg azt, hogy mi is a jó abban, hogy pl. itthon vagyunk. Hisz amikor dolgoztunk, sokszor sóhajtoztunk, hogy de jó lenne otthon lenni egy kicsit a gyerekkel. Tehát jogosan lehet rossz érzésünk IS, de ne azt erősítsük. Hanem a JÓT. Például, hogy amíg a gyerkőcnek segítettem megtanulni a földrajzot, egy csomó új dolgot tanultam meg. Ez persze csak egy példa, mindenki tud mondani a saját életéből, ha akar.

Keressük meg minden a jót!

Olyan ez tulajdonképpen, mintha a rossz érzéseinket egy libikóka egyik oldalára pakolnánk. A feladat, hogy keresünk jó gondolatot és érzést, ami a libikóka másik oldalára kerülve kiegyensúlyozza, vagy átbillenti azt a jó érzések oldalára. Ezeket a jó érzéseket megfogalmazhatjuk akár hálaként is.

Így olyan idegpályák is erősödnek és hidat építenek, amik nem a negatív, hanem a pozitív gondolatok útján hozzák a megoldást. Ezáltal a stressz-reakció nem jön létre, vagy ha létrejön, a képzeletbeli libikóka átbillenésével már gyorsan csökken is.

Ha jól belegondolunk, a panaszkodás és a negatív hozzáállás ritkán hoz használható, jó megoldást.

Ezért is érdemes sokat gyakorolni ezt a gyakorlatot, hamar nagymértékű nézőpontváltozást eredményez.

Erre most azt hiszem, elég sok idő van. Használjuk ki személyiségünk fejlesztésére.

Szeretettel

Kriszta

Csatlakozz az Olajfa Természetgyógyászat VIP csoporthoz!

Adataidat nem adjuk ki senkinek és csakis értékes tartalmakat küldünk ki, mi sem szeretjük az email szemetet!