Nemrégiben találkoztam egy felméréssel, melyből kiderült, hogy
A kamaszok szüleinek jelentős része aggódik a következő dolgok miatt:
- A gyerekek a legalapvetőbb készségeket sem sajátították el, ami az élethez szükséges, pl. gombfelvarrás, főzés, vasalás, térképhasználat, stb.
- Képtelenek megküzdeni a stresszhelyzetekkel, képtelenek nagy nyilvánosság előtt beszélni, magabiztosnak mutatkozni, képtelenek nemet mondani, kiállni magukért, nem képesek megbirkózni a kudarcokkal és csalódásokkal
- Nem tudják beosztani a pénzt, nem tudja értelmezni a kamatokat, nem tudja eldönteni pl. hogy megéri-e egy kölcsönt felvenni
- Nem tudják, hogyan vigyázzanak magukra, pl. buliban, stb.
Talán meglepő így egyben látni ezt a listát, de ezeket tapasztaljuk nap, mint nap.
Ami engem igazán meglepett (vagy mégsem?) az, hogy a szülők nagy része, majdnem kétharmada szerint ezeket a dolgokat az iskolában kellene megtanulniuk, tehát ez az iskola felelőssége.
A szülők 73 százaléka látja úgy, hogy a gyerekeknek több nehéz élethelyzeten, megpróbáltatáson, buktatón kell keresztülmenni ahhoz, hogy jellemük jó irányba fejlődjön.
Folytatva a témát, a visszajelzéseket, a szülői és a szakmai tapasztalatomat is figyelembe véve a következőket gondolom.
Egy dolog, mit várunk el kamaszunktól, és egy másik dolog, hogy mit teszünk azért, hogy képes legyen az elvárásainknak megfelelni. Egy másik szempont pedig az, hogy valóban meg kell-e felelnie mindenféle elvárásnak, amit a szülők vagy a pedagógusok támasztanak velük szemben.
Ezt a kérdést több szempontból is megnézzük, így a szülő, a pedagógus, és a kamasz fiatal szempontjából is.
Az 1. pont szerint a gyerek nem tud az otthoni munkákról, a háztartásról semmit.
Kérdéseim a szülőkhöz ezzel kapcsolatban:
- Hány alkalommal mutatta meg a szülő ezeket a feladatokat a gyermekének, hányszor segítette ezek gyakorlásában? És ha nem, miért nem? Mert nincs rá idő? Vagy nincs rá alkalom? Vagy sajnálja szegény gyereket, hogy lesz még elég ideje ezeket csinálni és inkább megcsinál mindent helyette?
- A kedves szülő képes ezeknek a feladatoknak az ellátására? Mindegyik feladatot meg tudja csinálni, vagy csak az elvárás fogalmazódik meg, hogy ezt ugyan ő nem tudja, de a gyereknek tudnia kellene?
Bár az iskolában vannak próbálkozások technika és egyéb órákon, hogy megtanítsák a gyerekeknek ezen készségek némelyikét, de gyakran a gyerek nem aktív, nem érdeklődő, esetleg nem elég ügyes, vagy nem neki való némely feladat.
Miért akarná megtanulni az önellátást, ha úgyis kiszolgálják?
A gyerek szempontja pedig az, hogy nem érti, miért kellene neki ezeket megtanulnia, és ha van valaki, aki kiszolgálja, akkor nem is fogja megtanulni. Hisz szereti a kényelmes életet, nem vállal többet, mint amit feltétlenül szükséges. A kamaszok biológiai-élettani szempontból egyébként is fáradékonyabbak, felborul a bioritmusuk. Azt sem tudják, hogy gyerekek vagy felnőttek, keresik a helyüket, csak azokat a dolgokat teszik szívesen, amit értenek, tudják a miértjét.
A szülő felelőssége
Valahol mégiscsak a szülő felelőssége hisz az elnevezés is „házi” munka. Tehát az önellátás egyik alapfeltétele, hogy tudjon maga körül rendet csinálni, mosni, takarítani, mosogatni. Ha nem ismeri ezeknek a munkáknak a nehézségeit, nem is tudja értékelni azokat. Kialakulhat egy olyan szemlélet is bennük, miszerint ezek nem is feladatok, tehát értéktelen tevékenységek. Pedig ezek nélkül nem tudnak felelősségteljes, önmagukat és környezetüket ellátni képes felnőttekké válni. Bár sokan nem is akarnak, ezért laknak még 30-40 évesen is a „mamahotelben”.
Férfi női szerepek
A házimunkában való aktív részvétel segít megtanulni a férfi-női szerepeket a családban, sikerélményt ad, közös, minőségi együtt töltött időre ad lehetőséget, megtanítja és megmutatja az aprónak látszó tevékenységek nehézségeit, kitartásra és együttműködésre nevel. Megtanítja, megmutatja, hogy értékelni, becsülni kell mindenkit, aki dolgozik körülöttünk. Alkalmat ad arra a családon belül, hogy megmutassuk, mindenkire szükség van. Szükség van a kukásra is és az agysebészre is. Ha a kukás autón dolgozók nem viszik el a szemetünket, olyan feladat elé kerülünk, amit nehezen tudnánk jól megoldani, és hosszútávon beláthatatlan következményekkel járna nagyon sok ember számára. Az agysebész, aki napi néhány ember életét menti meg, szintén fontos.
Gyermekeink értékrendjét mi magunk alakítjuk
Gyermekeink értékrendjének kialakítása nagyrészben a szülő feladata. Zárjójelben megjegyzem, hogy néhány szülő nem meri vállalni egyéniségét és véleményét, ezért gyakran degradálóan nyilatkozik kollégáról, szülőről, testvérről, embertársairól, így mutatva magát nagyobbnak, erősebbnek. Ez nem hiteles szülői viselkedés, így a gyermek nem kap stabil útmutatást, bizonytalan kamasszá és felnőtté válik.
Az áldozat szülő mindent megtesz
Az ilyen szülő inkább megcsinál mindent a gyereke helyett, csak hogy ne kerüljön konfliktus helyzetbe, mert még a gyerek előtt sem meri önmagát vállalni. Áldozatszerepet vállal, ezzel akarja gyermeke szeretetét kivívni. A gyermeknek ez pillanatnyilag jó, és észre is veszi a szülő gyenge pontjait, az önbizalomhiányt, a bizonytalanságot, a szeretet éhséget, és ezt legtöbben jól ki is használják. Tehetik, hisz nincs következetesség, kontroll a nevelésben. Túlzottan liberális ez a nevelési mód, és ami a legrosszabb, hogy pont az ellenkezőjét éri el a szülő, mint amit szeretne. A megkímélt gyerek egy idő után, a kiskamasz kor körül már nem nevelhető, nem lehet kérni és követelni tőlük, a jogaikat inkább ismerik és elismerik, mint a kötelezettségeiket. Folyamatosan a kibúvókat keresik, sokkal több időt maradnak az egyetemen, mint az indokolt lenne. Az ok, hogy félnek kikerülni az önálló felnőtt világba, nem merik vállalni a felelősséget a döntéseikért, bizonytalanok. A bizonytalanság gyökerét meg lehet keresni és fel lehet oldani kineziológiai kezeléssel.
A továbbiakban a 2. pontban leírtakat boncolgatom:
- Képtelenek megküzdeni a stresszhelyzetekkel, képtelenek nagy nyilvánosság előtt beszélni, magabiztosnak mutatkozni, képtelenek nemet mondani, kiállni magukért, nem képesek megbirkózni a kudarcokkal és csalódásokkal