Ez csak nekem nem megy?

2020.03.31.

A karantén második hetére már nagyon sok mindent olvastam, hogy mit csináljunk, hogyan tudjunk egyensúlyban maradni, hogyan éljünk néhány hétig jól, és ügyesen.

Ez olyan mintha szabdságon lennék?

Azt HITTEM, hogy itthon lenni most is olyan lesz, mint a szabadság, amikor van két hetem, és megpróbálok kikapcsolni, feltöltődni, élményeket gyűjteni, szórakozni, stb.

Ja, de ez nem az!!! Itthon vagyok, DE dolgoznom kellene, legalábbis néhány posztban azt olvastam, hogy nagyon termékeny időszak, kreatív ötletelés, stb. Hát pfffff ez nekem eddig nulla.

A gyerek iskolás, tehát az új tanulási rendszerbe is be kell segítenem, mert eddig ő sem ehhez szokott, tehát valakinek meg kell tanítani, hogyan is dolgozza fel az anyagot. Erről majd egy későbbi bejegyzésben bővebben…

A házimunka megsokszorozódott

Aztán van a házimunka, ami csak megsokszorozódott, mert a szüleinknek és a gyerekeinknek is segítünk ebéddel, bevásárlással, stb.

Nem láttam ezeknek az értékét, sőt úgy gondoltam, hogy ez mindenkinek ragyogóan megy, mindenki nevet, humorral üti el a nehéz helyzeteket, csak én vagyok ilyen béna, stb. EZÉRT

Kipróbáltam, hogy napirendet, sőt hetirendet írok, és ezt a családomnak is meg kellett csinálnia, hisz azt gondoltam, majd ezek a szabályok megadják a ritmust az életemnek. Nagyon hittem benne, mert én mindig is naptárból éltem az életem, nagyon fegyelmezett vagyok, és azt gondoltam, hogy ez meghozza a várva várt jó érzést, a munka és a szabadidő egyensúlyát.

A napirend nem segített

Hát röhej, de szinte egyetlen beírt dolgot sem valósítottam meg. Miért? Mert ha időm volt, akkor nem volt kedvem, ha kedvem lett volna, akkor nem volt időm, mert mással kellett foglalkoznom.

Szóval ez is kudarc. Két hét folyamatos megfelelési vágy, kudarc, aggódás, félelem, tehetetlenség…

Most ott tartok, hogy nincs napirend. DE figyelem magam, és igyekszem időm egy részében azt tenni, ami éppen akkor jólesik. Elvárás nélkül, lelkiismeret-furdalás nélkül, szabadon.

Na, azóta van kedvem olvasni, tanulni, írogatni, beszélgetni, szóval kezd visszatérni az élet. Csak teljesen másképp, mint eddig volt.

Írjatok, hogy milyen témában várjátok a támogatást, különösen a karantén és koronavírus témakörben.

Szeretettel

Kriszta