Legyen bili minden ágy mellett!

2019.09.12.

Miért is? Mert akkor felébredne néhány „boldogtalan” ember, mert időnként belelógna a keze.

 

Hétvégén egy gyönyörű helyen, csodálatos előadást volt szerencsém megnézni. Budapesten voltam a Víg Színházban, és A nagy Gatsby című darab bemutatóján.

Aki még nem volt ebben a színházban, azok kedvéért elmondom, hogy elegáns, bordó bársony mindenütt, arany színű borítás, nagyon jó és megnyugvást adó energiák. Szépen felöltözött emberek halkan beszélgetnek, pezsgőt, kávét isznak, és perecet majszolnak. A legjobb helyen, az erkélyen, középtájon volt az ülőhelyünk, és az előadás kezdete előtt 10 perccel leültünk, és izgatottan vártuk a kezdést.

És ekkor egy beszélgetés megütötte a fülemet.

Mondom ütött, nagyot ütött.

Nő: Olyan rosszul érzem magam, mindenem fáj, alig bírok létezni. Mindig fáj a fejem, rossz a hangulatom, bla-bla-bla…

Férfi: Voltál orvosnál? Mit mondott? Vagy a frontok?

Nő: Nem mentem én, hisz a tévében is volt róla szó, mi a bajom. Nyaralás utáni depresszióban szenvedek.

Férfi: Ja, igen láttam. Aha

Nő: Hát tudod ki fog még egy teljes évet várni, hogy elutazhassak. Az biztos, hogy én utazni fogok hamarabb. Majd akkor helyrejövök.

 

Na, kb. ennyit hallottam, de már ez is több volt annál, mint amire kíváncsi lettem volna, hisz kikapcsolódni mentem, de a kineziológus énem azonnal bekapcsolt.

A média nem mindentudó

Persze, ha a tévében is volt róla szó, akkor már tuti, hogy van ilyen. Hallod? Utazás és nyaralás utáni depresszió… Ja akkor szerintem itt igen nagy a baj a fejekben. És ahogy szoktam mondani, akkor vizsgáljuk meg ezt a kérdést néhány oldalról.

  1. Bár a média is sugallja, de az élet nem egy álom luxuskivitelben. Az életnek célja van, és ha megtaláltuk a célt, akkor annak érdekében bizony tenni kell. Ha az a célod, hogy folyamatosan nyaralj és utazz, akkor legyél valamelyik utazási iroda próbaembere, fotóriportere, stb. De vigyázz, mert ha ez nem az igazi, valódi vágyad, és szenvedélyed, akkor ez is csak munka lesz. A munka pedig nem nyaralás, ugye?
  2. Vagy feldolgozhatatlan a nagy űr, és szörnyű ezt megélni?
  3. Ha a nyaralás után jön elő a depid, akkor valószínűleg az életeddel alapjaiban kellene valamit kezdened. Mitől vagy rosszkedvű? Mert be kell menni dolgozni? Korán kell kelni? Mert olyanok a munkatársak? Vagy csak mert egyszerűen lusta vagy mint a … szóval nagyon? Keress más munkát, keress igazi hivatást, találd meg a munkádban a kiteljesedés lehetőségét. Csak Te tehetsz arról, hogy a szürke hétköznapok nem színesek. Színezd ki, tedd az időt tartalmassá. Ki tegye meg helyetted?
  4. Vagy a párkapcsolatod, az anyád, az apád, a gyereked, vagy a szomszédod, akivel bajod van? Akkor sem a menekülés, hanem a megoldás keresése az egyetlen járható és valódi út ahhoz, hogy megtaláld az örömödet, talán a boldogságodat is.
  5. Vagy igazán Te sem tudod, hogy mi a bajod? Csak úgy fáj az élet? Jó sajnálni és sajnáltatni magad a piros bársonyszékből itt a színházban?
  6. És hallottál már olyan emberről talán, aki még nem is volt nyaralni? Nemhogy egy évben egyszer, hanem egyszer sem, sőt még a falujából sem tudott kijutni. Van ilyen felnőtt és sok-sok gyerek is.
  7. És még olyan is van, hogy az egészsége nem engedi, hogy a lakásból kilépjen. Na és az ő depije?

Tudom már! Akkor legyen utazás előtti és utazás utáni depi is!!!

Vagy akkor NE UTAZZ, ha utána betegre depized magad! Mert akkor meg minek? Tiszta pénzkidobás. Utazás után a normális állapot az, ha kicsit fáradtan, de feltöltődve ugrasz neki a hétköznapoknak, új célokkal, új energiákkal, új lendülettel.

Ébredj fel!

Szóval félretéve a szarkazmust, azt gondolom, hogy ez a társadalom már kezd kicsit túl-túl-túl sokat akarni és kezd kicsit túl-túl-túl keveset tenni ezért. Annyi a „jár nekem”, és „hát ennyit csak elvárhatok”, „ez a minimum, amit megtehet”, stb. ember.

És már csak azt remélem, hogy a hölgynek a bársonyszékben a színházban nincs gyereke, mert ha a gyereknek ilyen példát mutat, na az szegény, hát az semminek nem tud majd örülni, semmiért nem lesz hálás, és semmiért nem akar majd tenni, csak úgy várja hogy megtörténjenek vele a jó dolgok, anélkül, hogy ő tevékenyen részt venne benne. Ja, hogy akkor nincs sikerélmény? Nincs önbizalom?

Igen sokan jönnek hozzám a rendelőbe, hogy segítsek, oldjuk meg, oldjuk fel, csináljak valamit. Kineziológia kezelés alkalmával nem egy problémát oldunk meg, hanem segítek a saját lelkéhez, testéhez és gondolkodásához a kulcsot, a kódot megkeresni, és a régi beidegződések helyett a hasznos és alkalmazható új megoldásokat megtalálni.

Ébredj fel, nem a világ lett körülöttünk élhetetlenebb, hanem mi nem tudunk élni a lehetőségek világában.