Sokan vagyunk, és sokféle felfogás, sokféle nézet vezérli az embereket.
Én GONDOLKODÓ embernek tartom magam. Az információkat is mindig egy saját szűrőn engedem át, és levonom a saját következtetéseimet. Mindenkinek megvannak a maguk szűrői, nem vitatkozom ezekkel, a saját véleményemet és gondolataimat írom le.
SPIRITUÁLIS ember vagyok. Az a fajta, aki két lábbal áll a földön, miközben befogadom a teremtő energiát és a teremtő szellemiséget.
Az én szűrőmön keresztül úgy tűnik, hogy
- Vannak, akik komolyan veszik az intézkedéseket, betartják a szabályokat, megteremtik a belső biztonságukat, és érzik, hogy ez az idő számukra a fejlődés időszaka. Fegyelmezettek és ritkán van bennük félelem. Az információ rengeteg között szelektálnak, fő irányelvük a dolgok megértése és elfogadása.
- Vannak, akik igyekeznek betartani az intézkedéseket, nem mindig értik mi is történik valójában. A sok információ között néha a legijesztőbbek számukra a hihetőek. A félelem és a szorongás napi szinten jelen van. Ezeket lehet oldani akár online tanácsadáson is.
- Vannak, akik úgy élnek, mintha nem is ugyanezen a bolygón lennének. Vannak saját igazságaik, azt követik.
- Az idősek között vannak, akik értik, hogy számukra ez mennyire veszélyes, ezért (ha másért nem is) a szeretteik kedvéért betartják a szabályokat.
- Vannak olyan idős emberek, akik ugyanúgy élik az életüket, mint eddig. Nem akarom őket bántani, szeretném őket megérteni. És azon túl, hogy az idősek közül néhányan tényleg nem értik, hogy mi is történik, mert nincs, aki ezt elmagyarázza nekik, van egy másik csoport is. Ők, akik már nagyon sok minden megéltek. Ők, akik háborús emlékeket őriznek. Ők, akik forradalom emlékeit őrzik. Ők, akik megjárták a Gulágot, vagy esetleg egy internáló tábort. Ők, akik olyan félelmeket hordoznak magukban, hogy számukra ez a fajta „kollektív félelem-rezgés” talán jóval az ingerküszöb alatt van. Mit tehetne velük egy vírus azok után, hogy mennyi mindent túléltek?
Mindenki saját maga dönt
Mindenkinek joga van saját maga eldönteni, hogyan éli meg ezt a helyzetet. Azonban azt gondolom, hogy mindeninek kötelessége vigyázni másokra.
Azt, hogy ezek az intézkedések mennyire lesznek eredményesek társadalmi szinten, az egyének hozzáállásától is függ.
Azt, hogy ezek az intézkedések mennyire szükségesek és mennyire hatásosak, és hogy ezek voltak e a legjobb döntések, azt csak és kizárólag utólag lehet értékelni. Azonban az eredmény is csalóka annak, aki nem a megfelelő szemüvegen keresztül vizsgálja azt…
Vigyázzatok magatokra, vigyázzunk egymásra!
Szeretettel
Kriszta