Van az a dal, amiben benne van, hogy „Ez egy új élméééééény…”
Na ilyen nekem most az online tanulás, azaz a gyerekem tanul, én meg próbálok segíteni, amikor kéri, amúgy meg a háttérből támogatni.
Előre szólok, hogy nem a tanárokat akarom fikázni. Sőt!
Tudom, hogy ők is emberek, sőt nagy részük nagybetűs EMBER. Ezért ők is különbözőek. Különböző módon élik meg tanárságukat, egyesek szakmának, mások hivatásnak tekintik. Egyesek értenek a modern technikai megoldásokhoz, mások kevésbé. DE egyesek meg akarják oldani jól a feladatok, mások meg, háááát….
Szülői szemmel…
Csak szülői szemmel mondom el a tapasztalataimat, anélkül, hogy ezzel általánosítanék. Itt is igaz, hogy akinek nem inge…. Ezt szeretem, mert van építő kritika, van önkritika, és szívesen veszem a reakciókat is, mert én is egy ember vagyok, és nem látok bele az ő munkájukba. A visszajelzésemmel inkább azokat szeretném erősíteni, akik szívvel-lélekkel dolgoznak azon, hogy a gyerekeink ne veszítsenek évet, tudást, lehetőséget.
És itt hozzáteszem, hogy a szülői felelősség is igen nagy. De nem itt kezdődik, hanem már jó néhány évvel ezelőtt, gyerekeink születésével egyidőben. Mert az új iránti kíváncsiság, a kreativitás, a kötelességtudat és a felelősségtudat kialakulása mind-mind nevelés. A szülő és pedagógus együttműködése.
Dícséret, elismerés, motiváció…
Én magam nem vagyok igazán jóban ezekkel a kütyükkel, de küzdök. Küzdök, mint jó sok szülő még rajtam kívül, aki nem akarja, hogy a gyereke valódi tudás, és ami még fontosabb, DÍCSÉRET, ELISMERÉS, MOTIVÁCIÓ nélkül élje meg ezt a néhány hetet, hónapot, ki tudja…
Tapasztalatom:
- A pedagógus PPT-t szerkeszt, videókat válogat, feladatokat jelöl ki a látott képek alapján, majd a tankönyv áttanulmányozása után írja le a füzetbe a saját kialakult véleményét az adott kérdések alapján. Fotózza le, küldje vissza a gyerkőc adott határidőn belül. Feladatsorokat gyárt, ellenőrzi, visszajelez.
Ebben nagyon tetszik a pedagógus kreativitása, aktív és egyedi munkája, ami által a gyerkőc saját tempójában, de körültekintően fel tudja dolgozni az anyagot. Ami még jó, hogy legtöbb esetben hamar jön a visszajelzés az elküldött munkáról.
- Találkoztam olyannal is, amikor a tanár befotóz valami random tankönyvből néhány oldalt. A fotó elmosódott, nem lehet elolvasni. Saját tankönyvben szó nincs a témáról. A gyerek küszködik, én is keresgetek a neten, hátha valahol megtalálom a választ a kérdésekre. Egy idő után azt mondom, ha hagyjuk, írjunk be valamit.
Ami ebben nem tetszett, hogy elintézte annyival, hogy feltett néhány fotót, ami nem volt alkalmas a feladat korrekt megoldására. Tehát ő kb. lesz…ta, hát kb. én is. Csak remélem, hogy ez a jövőben változni fog, mert lényeges tantárgyról van szó.
- Készségtárgyak, hát ezek a kedvenceim. Még a rajz, az hagyján, mert elkészíti, lefotózza, beküldi. De az ének, meg a tesi… Hát ez a tanároknak is biztos szenvedés. De nekünk is. Persze mozgunk, még jó hogy, amúgy is, és azt le is írja. De amikor tesiből a kosárlabda történetét kell keresgetni, meg utánanézni, meg ilyenek. Na, ott kiakadok, hogy amúgy is nagyon sok a tennivaló, nagyon sok órát tölt a tanulással, és tényleg. Akkor miért kell még tesiből is elmélettel kínozni? Meg énekből? Tegyenek fel videókat, népdalokról, nyújtást, bemelegítést, stb. De az elméletet miért kell még ezekből is erőltetni?
Na most kb. ennyi, mert nagyon belelovalom magam, és megemelkedik a stressz-szintem. ?
Kinek van tapasztalata? Hogy boldogultok? És ahol több gyerek is van? Érdekel a véleményetek. Szerintem mindenkinek segít, ha látja, hogy nincs egyedül a gondjaival, gondolataival.
Írjatok, hogy milyen témában várjátok a támogatást, különösen a karantén és koronavírus témakörben.
Szeretettel
Kriszta
