Ugye felismered a képen a kislányt? Ő Greta Thunberg. Svéd diáklány. Autista. Asperger szindrómás.
A média segítségével minden információnk megvan a klímaváltozással kapcsolatos kemény és nagyon igaz nyilatkozatairól, felszólalásairól, tudjuk, hogy milyen állami vezetőkel találkozott, mennyire környezettudatosan éli az életét. Jó néhány kérdés vetőtik fel bennem ezzel a bátor és nagyon céltudatos lánnyal kapcsolatban. Ezért (szokásomnak megfelelően) kicsit utánanéztem az életének, és annak, hogyan is juthatott el ő a 16 évével, az Asperger szindrómájával oda, hogy nagy európai és amerikai államférfiak, vezetők is felfigyelnek rá.
Könyvéből egy részlet:
„Mindenki annyira hozzászokott már ahhoz, hogy minden alkalmazkodjon az ő igényeihez. Az emberek olyanok, mint az elkényeztetett kisgyerekek. Tudom, hogy mi, akiknek Asperger-szindrómája van, nem vagyunk képesek felfogni az iróniát. Ez állt abban a kézikönyvben, amit a hozzám hasonlókról írtak, de azt hiszem, hogy az iróniát nem lehetne ennél sokkal jobban leírni.”
Kezdjük az elején:
Greta Asperger szindrómás. Mit is jelent ez pontosan?
Az autizmus az agyi működés súlyos, az alapvető fejlődési területeket érintő zavara, mely egész életen át fennmarad, és jelentős nehézségeket okoz a kommunikáció, a szociális viselkedés, a rugalmas gondolkodás és a képzelet terén. Valamilyen szintű értelmi fogyatékossággal is párosulhat. Az Asperger-szindróma az autizmus enyhébb formája. Tünetei lehetnek: szemkontaktus kerülése, szóbeli kommunikációs nehézségek, kényszermozgások, rituális viselkedési formák, szociális viselkedésbeli hiányosságok, gyenge alkalmazkodóképesség, empátia „hiánya”, fizikai kontaktus kerülése.
Nagyon elhivatottak
Az Asperger szindrómás emberekre jellemző még az átlagos vagy az annál magasabb intelligencia, amely kreativitással párosul. Általában szűk az érdeklődési kör és hajlamosak a részletekben való végletes elmerülésre.
Az Asperger-szindrómákban szenvedők általában nagyon elhivatottak, akár 3-4 ember munkáját is el tudják végezni. Ilyen volt pl. Isaac Newton, akivel előfordult, hogy 3 napig dolgozott egyfolytában, észre sem véve a napszakok változását.
Azok az autisták, akik funkcionális szinten jól kommunikálnak, ellenzik a gyógyításukra irányuló kísérleteket. Szerintük ugyanis az autizmus nem betegség vagy fogyatékosság, hanem a létezés egy módja.
Közülük számos kiemelkedő tehetség kerül ki
A neurodiverzitást (a gondolkodás, az elme sokfélesége) és az elfogadást hirdetik. Bizonyosan szegényebb lenne nélkülük a kulturális és irodalmi élet, hiszen rengeteg embert megihlettek, és közülük is sokan hoztak létre maradandó szellemi értéket.
Így például lássuk, Albert Einstein, (aki jellegzetes Asperger szindrómás), hogyan vallott az emberi kapcsolatokról és igazságról:
“Szenvedélyes szociális igazságérzetem és felelősségtudatom mindig különös ellentétben állt azzal, hogy kifejezetten hiányzik belőlem a vágy a más emberi lényekkel, vagy közösségekkel való közvetlen kapcsolatra. Igazi “magányos utas” vagyok, és soha nem tartoztam tiszta szívemből sem hazámhoz, sem otthonomhoz, sem barátaimhoz, vagy akárcsak közvetlen családomhoz; s e kötelékek közt is, soha nem veszítettem el a távolság érzését és a magányosság iránti vágyamat.”
Képzőművész, matematikus, fizikus
Persze nem Einstein az egyetlen, Asperger szindrómás volt Charles Darwin, Andy Warhol amerikai képzőművész, Isaac Newton angol fizikus, matematikus, csillagász, filozófus is.
Azt gondolom és tapasztalom, hogy ha nem bélyegezzük meg az embereket, magunkat, hanem elfogadjuk a létezés különböző módjait, akkor az életünk színesebb, gazdagabb lesz.
Vajon mindig előny a gondolkodás?
Abban nem vagyok biztos, hogy társadalmi rendszereinkben mindig és mindenkinek előny-e, ha valaki nem követi és ismétli a vezetőit, hanem gondolkodik, új és új szempontból vizsgál meg dolgokat, és véleményt is formál. Mert mi is történt a svéd kislánnyal? Az édesanyja és édesapja művészek, anyja operaénekes, nagyon sikeres, apja színész, és magát középszerűként jellemezte. Azért, hogy a család egyben maradjon, és jól működjön, az apa feladta a karrierjét. Ez számomra érdekes, mert társadalmunkban inkább jellemző az ego munkája. Az apa nagyon jól ráérzett arra, hogy a modern társadalomban óriási szerepe van a pénznek is, de emellett a család fontosságát is szem előtt tartotta, ezért belátta, hogy úgy kell dönteni, hogy a családnak a legjobb legyen. Az anya keresett jobban, ezért elfogadta, hogy az ő karrierjét kell támogatni.
Elfogadás. Mit is jelent valójában?
És itt újra szerepel az elfogadás szó. Ezt olyan sokszor használjuk, és mondjuk anélkül, hogy tudnánk, mi is a valódi értelme. Szerintem az elfogadás azt jelenti, hogy megértem a helyzetet. Csak akkor tudom valóban elfogadni, ha meg is értem, és ezt a megértett verziót tudom elfogadni. Ha nem tudom megérteni akkor csak lenyomom a saját torkomon, és fennen hangoztatom, hogy elfogadtam. Ez azonban rövidebb-hosszabb időn belül úgyis előjön, vagy inkább előtör, és újabb és újabb megoldandó problémát sodor elénk.
Amikor a világ terheit egy apró váll viszi
Visszatérve Greta történetéhez, a család jól működött, a lányok iskolába jártak, a szülők is tették a dolgukat. Ismerték Greta „betegségét”, de a lehető legkevésbé kezelték azt valódi betegségként. Greta életében is sok nehézség adódott, gyakran csúfolták. Azonban, amikor az iskolában szembesült a bolygónk helyzetével, a környezet károsítással, a globális felmelegedéssel, akkor mély depresszióba esett, képtelen volt enni, és ez majdnem az életébe került. Így írtak erről a róla szóló könyvben:
„November közepén nagy megbeszélésre kerül sor a Gyermekpszichiátrián, a Stockholmi Evészavar Központból is ott vannak hárman. Greta némán ül. Mint mindig. Én sírok. Mint mindig. – Ha semmi változás nem történik a hétvégén, akkor be kell fektetnünk téged a kórházba – mondja neki az orvos. A kijárat felé tartva Greta megáll, és azt mondja: – Újra akarok enni. – Ha hazaértünk, kapsz egy banánt – mondja gyorsan Svante. – Nem, én rendesen akarok enni, mint bárki más. – Mindhárman sírva fakadunk. Hazamegyünk, és Greta megeszik egy egész zöldalmát. De többet nem bír enni, kiderül, hogy nehezebb elkezdeni újra enni, mint ahogy azt képzeltük.
Mindig van kiút
Greta elszomorodik, de nem esik pánikba. Ő már döntött, így tovább próbálkozunk, és végül találunk egy keskeny ösvényt, ami kivezet a sűrű bozótosból. Óvatos, tapogatózó lépésekkel próbálkozunk, és működik. Gretát már elbírja a lába. Lassan haladunk előre. Van rizs, avokádó, kalciumtabletta, banán és idő. Rászánjuk az időt. Végtelen időt. Egy banán: 25 perc. Egy avokádó 25 gramm rizzsel: 30 perc. Újabb két hónap múlva nemcsak a súlycsökkenés áll meg – hanem a folyamat meg is fordul, és Gréta súlya lassan, óvatosan, felfelé kúszik. A listára felkerül a lazac és a burgonyagombóc is.”
Greta életében ezután is központi téma az ő korosztályának életminősége, az, hogy mi lesz a bolygónkkal 50-100 év múlva, hogyan teszi tönkre a Földet az emberiség. Nagyon mélyen beleásta magát ebbe a témába. Korosztályára egyáltalán nem jellemző módon fogalmaz meg kritikát a társadalommal szemben. Egyik ilyen kritikája:
„Amikor a gyártást áthelyeztük az alacsony bérű országokba, nemcsak attól mentesültünk, hogy rendes béreket fizessünk – de egyben megszabadultunk a gigászi mértékű szén-dioxid-kibocsátástól is. Most tehát nyugodtan hibáztathatunk másokat, hogy cselekedjenek ők, hiszen mi már javítottunk a helyzetünkön, mivel a gyárainkat átsuvasztottuk Kínába, Vietnámba és Indiába.”
Maszatolás helyett: tények!
A társadalom nagyobb részét el lehet vakítani olyan érzelmekre ható kifejezésekkel, de Greta az Asperger miatt ezeket nem érzékeli, ő a puszta tényeket állítja szembe egymással. Ilyen módon valódi megoldásokat lehet találni, nem pedig a felszínen maszatolni.
Akkor hogyan is lehetne betegnek, vagy bármilyen szindrómásnak nevezni Gretat? Hisz jobban látja a helyzetet, teljesebb, valóságosabb a kép, amit ő felvázol, mint amit sok-sok éven át a sok-sok vezető és nagytudású ember összerakott.
Szenvedély és elszántság
Greta habitusáról még azt kell tudni, hogy a születési tulajdonsága (kronobiológia alapján) a szenvedélyes érzelem, de az Asperger miatt ezt ő nem úgy éli meg, mint egy hétköznapi ember. Ő nem akar nagy barátságokat, szerelmeket, hanem az egyetlen célja mellett olyan szenvedéllyel áll ki és küzd, mint senki más. Ez az elszántság látszik a sztrájkban való kitartásában, ahogyan felszólal, ahogyan kiáll az ügy mellett, ami nem róla szól, hanem az egész emberiség jövőjéről. Születési intellektusa produktív-művészi, ez magas intelligenciát takar. Hajlamos, hogy gondolataival a jövőbe tekintsen, és képes rendkívüli megoldásokkal előállni.
Születési száma 9. Ez a kínai öt elem tanából a tűz elemhez tartozik, mely adhat meleget, vagy elégethet aszerint, hogy kivel, milyen helyzettel találja magát szemben. A 9 a beteljesülés, a legnagyobb bölcsesség száma.
Képesek vagyunk élni a lehetőségeinkkel?
Körülöttünk is vannak ilyen tulajdonságokkal rendelkező gyerekek és felnőttek, a kérdés csak az, hogy képesek vagyunk-e élni a lehetőségeinkkel? A látszólag könnyebb utat választjuk-e, hogy beilleszkedünk egy rendszerbe, vagy kicsit a komfortzónánkból kilépünk, és kipróbáljuk, milyen is, amikor önállóan gondolkodunk, és a tudatosságot választjuk a megszokások helyett.
A jövő újratervezése…aktuális
Greta minden adottsággal rendelkezik ahhoz, hogy újratervezze a jövőnket. Szükségünk van rá, és még sok-sok „Greta-ra”, akik gondolkodnak. Akik nem dőlnek be azoknak a hangzatos mondatoknak, amikkel az érzelmeinkre akarnak hatni, és legfőképpen a megfélemlítés a fő céljuk. Mert ugye a félelemben tartott embereket könnyű irányítani.
Emlékeztek még a „Je suis Charlie” jelmondatra, mely egy terrortámadást követően terjedt el a szerkesztőséggel való szolidaritás kifejezésére? Hát én most azt mondom, hogy a szabad gondolkodás lehetőségének megteremtésével való szolidaritás kifejezésére mondjuk azt, hogy
„Én is Greta vagyok”.
