Alaptétel, hogy a stressz és a stresszhez kapcsolódó viselkedésünk alapja a félelem, a fájdalom, és a fájdalomtól való félelem.
A születéskori energiák kideríthetők kronobiológiával
Minden ember genetikailag örökölt tulajdonságokkal, genetikailag örökölt érzelmekkel és a születése pillanatában kapott energiákkal jön világra.
Ezeket a születési tulajdonságokat mindenki megismerheti kronobiológia elemzés segítségével.
Ez az önismereti módszer a születéskori tulajdonságainkat mutatja meg. Ezek a tulajdonságok változhatnak, sőt változnak is, mert a szülői nevelés, az iskolai nevelés és tanítás, a szűkebb és tágabb környezetünk mind-mind módosítják ezeket a tulajdonságokat.
Ki vagy valójában?
Tapasztalatom hogy legtöbben nem is tudjuk, hogy kik vagyunk valójában. Annyiféle álarcot és megfelelési vágyból fakadó viselkedési formát használunk, hogy elvész az eredeti én. Az egyetlen és megismételhetetlen, a maga nemében tökéletes én.
Az első kineziológiai kezelés előtt minden esetben egy konzultáció történik, amikor a kliens elmondja, hogy miért is jött el hozzám. Én legtöbb esetben használom a kronobiológiát, mert nagy segítség annak a megfejtésében, vajon miért is nem találjuk a helyünket, miért nem merünk lépni, változtatni.
És nagyon sok esetben már az is félelmet kelt az emberekben, hogy saját tulajdonságainak jó és rossz oldalát felismerik.
Még önmagunk előtt is félünk önmagunk lenni.
Mi a célom az életben?
Mindezek generálják a következő problémát: ha nem tudom, ki vagyok, akkor azt sem tudom, hova tartok, mi a célom? Legtöbben valaki más céljainak megvalósításán dolgoznak, ha dolgoznak valamin, mert az is gyakran előfordul, hogy vegetálnak a megszokott sémák segítségével. Ez természetesen nem tud túl sok örömet okozni, sokan boldogtalannak, kiégettnek, céltalannak érzik magukat.
Sok esetben, amikor szinte öntudatlanul, de legalábbis tudatosság nélkül élünk, ránk tör az a furcsa, megmagyarázhatatlan kisebbrendűség, haszontalanság, néha még az irigység érzése is. Ezt azonban nem tudjuk megfogni, nyakon csípni, csak úgy szépen beoson a tudatalattinkon keresztül, és megkeseríti az életünket. És ekkor elkezdi magának és a külvilágnak megmagyarázni, megmutatni, hogy amúgy mennyire csodálatos és tökéletes. És ezt addig-addig bizonygatja, amíg ő maga el is hiszi. És az élete úgy megy tovább, hogy mindenkitől többnek, különbnek mutatja magát, gyakran megkritizál másokat, hibáztat másokat. Elvárásokat fogalmaz meg szeretetéért cserébe, jogot formál bárki életébe beleszólni. A mások határait nem tiszteli. Ebbe a szerepbe úgy beleéli magát, hogy nem tud és nem is akar magán és a viselkedésén változtatni, annak ellenére, hogy a külvilág visszajelzései nem támasztják alá öntelt viselkedését.
A síró bohóc
Azt kevesen látják meg, hogy az ilyen nárcisztikus ember igazából egy szomorú, síró bohóc. Nem tanították meg, hogyan kezelje a sikereit vagy sikertelenségeit, sőt, általában még tapostak is az ilyen emberek lelkén jó nagyokat, hogy elég mélyre kerüljenek ahhoz, hogy már ne is akarják keresni önmagukat. Miért is keresnék? Hiszen értéktelen, sikertelen, boldogtalan, rossz embernek, gyereknek titulálták őket.
Az ilyen nárcisztikus emberrel igen nehéz együtt élni, szeretni, mert mindent megtesz a távolságtartás, a felsőbbrendűség fenntartása érdekében. Valójában azért küzd, hogy ne kerüljön senki hozzá olyan közel, hogy meglássa a nevető, esetenként vigyorgó bohócálarc mögött a szomorúságot, a keserűséget, a könnyeket.
A nárcisztikus nem ismeri fel, hogy segítségre szorul
Nagyon ritka az, hogy egy nárcisztikus vagy egoista személyiségű ember segítséget kér a változáshoz, mert nem ismeri fel, hogy szüksége lenne rá. De a környezete, pl. a szerelme vagy gyermeke, akik valahogy mégiscsak meglátják az álarc mögötti embert, sokat tehetnek, ha saját életük példájával megmutatják, hogy őszintén is lehet értékes az ember, sőt az élet valójában attól lesz szép, hogy őszinte, és a sajátunk, nem pedig attól, hogy könnyű és sikeres.
A nárcisztikus ember fél, hogy kiderül, nem is az valójában, akinek mutatja magát. Fél, mert valamikor, az élete folyamán akár többször is megtapasztalta a fájdalmat, amit mások okoztak neki sértegetéssel, csúfoldással, lenézéssel. És fél, mert nem akarja többé ezt a fájdalmat érezni.
Mindig van lehetőség javítani
Ezért fontos a család, a barátok (már ha van ilyen), mert csak az őt szerető emberek tudják azt megmutatni, hogy nem csak a tökéletes a megfelelő, nem mindig a legjobb a jó, és ha hibázunk vagy tévedünk, az alapvető emberi jogunk, tehát mindig van lehetőségünk javítani, újratervezni.
A kulcs a kezünkben van: mindig van választásunk. Ha az őt körülvevő szeretet hatására a nárcisztikus ember elindul a változás útján, akkor kineziológiai oldással ezeket a gyerekkori traumákat lehet oldani, ezáltal a változás könnyebb, gyorsabb, fájdalom-mentesebb.
