A karantén véget ért. A korlátozások fokozatos feloldásával az életünk lassan visszatérhetne a régi kerékvágásba, ez mégsem teljesül maradéktalanul. A vásárlásokkal kapcsolatos időbeli korlát és a kötelező maszkviselés a sokak számára eddig örömteli feladatot nyűggé változtatta. A sejtjeink megőrizték a korlátozások okozta stressz emlékét is és a még kissé megnyirbált szabadságunknak sem tudunk felhőtlenül örülni. Új szokásokat vettünk fel, például sokkal gyakrabban mosunk kezet és néhányan kényszeresen kézfertőtlenítőt is használnak esetenként a szükségesen felül is. Az ölelések száma a nullához közelít, még a közeli családtagok között is. Az online tér biztonságosnak látszik és az eddiginél is nagyobb szerepet kap az életünkben a laptopunk.
A vírus visszatérhet?
Damoklész kardjaként lebeg a fejünk felett a vírus visszatérésének veszélye. Az ellenség láthatatlan és sem tapasztalatunk sem startégiánk nincs vele szemben. Milyen megküzdési taktikát használhatunk, miközben naponta változik körülöttünk minden? Milyen maradandó lelki sérüléseket okozhatott bennünk a koronavírus körüli krízishelyzet?
Sokan kissé összezavarodva térnek vissza a szokásos napi rendjükhez. Egyrészt van valami felszabadító abban, hogy vége a bezártságnak, de erre rávetül valamiféle veszteségérzet is, amiért ismét kevesebb idő jut a családtagjainkra. Bizonytalanság, kiszámíthatatlanság jellemző mindenre és mindenkire, emellett számos kérdés marad megválaszolatlan. Meddig tart a Home Office és mikortól biztonságos visszatérni a munkahelyeinkre? Vihetjük-e a kisgyermekünket óvodába? A nagyszülőket nem sodorjuk-e veszélybe, ha találkozunk velük személyesen? Sokat segít ha teszünk a csládtagjaink általános egészségi állapotának javításáért például biorezonancia kezelésekkel.
Hogyan tovább?
A karantén ideje alatt pontokba szedve megkaptuk az állásfoglalást, mit tehetünk és mit nem. Most nincs rá receptünk hogyan tovább és a továbbra is fennálló bizonytalanság, a változó körülmények újabb konfliktushelyzeteket generálhatnak. Most a régi szabadságunk, amit természetesnek vettünk, és az új korlátjaink falai között toporgunk félúton, ami sok feszültséget kelthet bennünk. A régi már nincs és még meggyászolni sem volt időnk. Az új bizonytalan és senki sem tudja biztosan, ha választunk a lehetőségeink közül mi lesz a végeredmény. A szorongásainkat segít felodani a kienziológiai kezelés.
Az új támogató szokásokat megtarthatjuk
Van egyfajta elvárás felénk, hogy újra kimozduljunk, használjuk a tömegközlekedési eszközöket, sportoljunk, szórakozzunk persze csakis az új szabályok betartása mellett. A vírustól való félelem eközben továbbra is átjárja a mindennapjainkat és megakadályozza, hogy minden a régi legyen. Szorongunk attól, hogy elkapjuk és attól talán még jobban, hogy továbbadva terjesztővé válunk. Ezzel meg kell tanulnunk együtt élni és hasznos új szokásokat kialakítani. A tömegközlekedés helyett például használhatunk kerékpárt, sokkal biztonságosabb és a nagy esőket leszámítva a nyári időszak alkalmas is erre.
Ne vállaljunk felesleges kockázatot
Fontos tudni, hogy az aggodalmak egy része továbbra is megalapozott. sokan úgy tesznek mintha teljesen elmúlt volna a veszély, de érdemes továbbra is hiteles forrásokból tájékozódni a járványügyi helyzetről. Próbáljuk megtalálni a számunkra működő arany középutat. Felesleges kockázatot ne vállaljunk, ezzel is csökkenthetjük a stresszt, de ne mondjunk le a kikapcsolódási lehetőségekről. Ebben a határt mindenki a saját maga számára tudja kijelölni a központilag meghatározott kereteken belül.
