Kinek az élete?

2020.09.10.

Kineziológiai kezelésre nem csak azok érkeznek hozzám, akik a saját maguk dolgát szeretnék megoldani, hanem olyanok is, akik valaki más problémájának megoldásában kérnek segítséget.

Kié a megoldandó feladat?

Ez lehet a gyermeke miatt aggódó édesanya, vagy a párja gondját átvenni kívánó feleség. A helyzet ugyanaz a szenvedő fél felelősségét át akarják venni és gyógyulást megoldást kínálni számára. Sajnos ezen a módon ez nem működik. Ez alól kivétel a 6-7 év alatti gyermek, mert ott számos esetben az édesanya feszültségeit veszi át a gyermek így működhet a vele való munka remek lehetőség arra, hogy ő maga segítsen a gyermekének.

Mindenkinek saját magának kell akarni a vátozást

Idősebb gyermek és felnőtt esetében az érintettnek magának kell akarnia a változást, mégpedig önmaga miatt és a nem a másoknak való megfelelésből. Ezt anyaként, feleségként nem mindig könnyű elfogadni, de mást nem tehetünk, mint ráébresztjük a „gondban csücsülő” felet a változás szükségességére és az már az ő döntése, hogy választja-e vagy nem. Van, amikor nem marad más, mint elfogadni, hogy a változás szükségességét a bajban lévő nem látja, neki pontosan úgy jó, ahogy van. A szabad akaratába senkinek sem avatkozhatunk bele, bármennyire is fáj látni és a számunkra bármilyen egyszerűnek és kézenfekvőnek tűnik.

Dolgozzunk saját magunkon?

Amikor a környezetünkben van ilyen ember, akinek szemmel láthatóan nem jó irányt vett az élete, aki segítségre szorul, de köszöni, nem kéri akkor érdemes saját magunkon dolgozni. Hogyan érint minket ez a probléma? Miért nem tudjuk elfogadni, tiszteletben tartani a másik fél döntését? Ha mi magunk szenvedünk a tehetetlenségtől akkor a kineziológus segíthet abban, hogy könnyebb legyen a számunkra a helyzetet kezelni. Segít kideríteni és feloldani mindazokat a mélyben futó mintákat, programokat amelyek a nehéz érzéseket okozzák.

Saját magunkért vagyunk felelősek

Mindannyian a saját életünkért a saját döntéseinkért vagyunk felelősek és nem kell az áldozatszerepbe beragadva, mások hibáin rágódva élni az életünket. Meg kell engedni másoknak a rossz döntéseket is, mert azokért mi nem vagyunk felelősek még akkor, sem ha a már felnőtt gyermekünkről van szó.